Eldöntöttem, elég nagy vagyok hozzá már három hónaposan, hogy megváltoztassam eddigi nyávogós, "babakutyusos" hangomat hozzám illő, félelmetessé. Tüstént neki is álltam, Elkezdtem mélyen, nyafogósan, meg félelmetesen ugatni és indultam "Anyán" rögvest kipróbálni. Ő nem ijedt meg, ezért még mélyítettem, elé ülve próbálgattam. Mérges lettem, úgy ugattam, de anya csak mosolygott. Nem értem, hogy nem fogja fel végre, hogy én vagyok a falkavezér? Nézett rám, csak mosolygott és ez nagyon, de nagyon dühített engem. Ekkor arra az elhatározásra jutottam, fárasztó ez a hangpróba, maradok a jól bevált réginél. Pont ekkor megsimogatott Anya és én tudtam, jól határoztam.

A lift.

Csuda izgalmas dolog. Utazik a popóm, közben varázslatos dolgok történnek. Előkerülnek-eltünnek benne emberek, kutyák, kolbásszal és minden finomsággal megrakott kosarak, táskák, kedvelem. Vajon nekem varázsolnak elő benne minden izgiset?

Találkozás a nagy, fehér emberrel.

Mikor lementünk játszani, - mert én mindent összeszedni, megrágni, ugrálni és magamat megsimogattatni járok ám le - képzeljétek, nagyon megijedtem! Ott állt és nézett rám egy hatalmas, fehér ember. Eddig még soha sem láttam erre és sokkal nagyobb volt nálam is. Csak bámult rám a nagy szén szemeivel, hatalmas fehér, kerek hasa volt. Szóval ott állt sapkában és el sem mozdult. Meglepődtem és nagyon, de nagyon megugattam. Valamiért nem volt szimpatikus, pedig semmit sem tett, csak ott álldogált. A legkölebbi sétánál is ott várt még, de mérges voltam rá.

Másnap, mikor játszani indultam, már darabokban volt. A nagy hasa több kupacban, seprűje mellette, szemei sem voltak. Diadalmasan megálltam előtte. Ugattam rá! Na, ugye, hogy én győztem?

Anya főnöknője.

Életem második sétáján történt: az oltások hiánya miatt eddig nem mehettem ki a lakásból ugyanis, nehogy beteg legyek. Anya összetalálkozott egy kedves, mosolygós Hölggyel, akit nagyon megkedveltem, mert olyan szeretettel tudott simogatni.

Ők beszélgettek. Olyan szívesen ráugráltam volna közben, de anya küzdött ellene. Nem is értettem, miért nem hagyta. Gondoltam, a világos nadrágot nekem ki kell festenem mancs-lenyomataimmal, mert szebb lenne úgy szerintem és ezzel megörökíthetem magam az utókor számára is. Ősszebarátkoztunk, anya felemelt (ami nem nagyon tetszett nekem) és Ő megsimizett, meg rám is mosolygott. Kiderül, Ő anya főnöknője és hogy Áginak hívják. Nem sikerült a tervem sajnos, de anyának megengedtem azért, hogy másnap is itthon hagyjon és találkozzon ezzel a kedves, simizős Ágival. Anya azt mondta, azért megy dolgozni, mert így tud nekem finom ennivalót, játékot venni.

http://morzsikutyagazdikeresoje.network.hu/